A szoftverfejlesztés világában a minőségbiztosítás kulcsfontosságú szerepet játszik annak biztosításában, hogy az alkalmazások zökkenőmentesen működjenek különböző körülmények között. A tesztelési módszertanok sokasága között az áztatásos tesztelés olyan kulcsfontosságú gyakorlatként jelenik meg, amely a szoftverrendszerek stabilitását, tartósságát és teljesítményét hosszabb időn keresztül validálja. Az alkalmazás tartós és nagy terhelésnek való alávetése révén a „soak” tesztelés feltárja a rejtett sebezhetőségeket, és lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy optimális teljesítményre hangolják alkotásaikat.
Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mit jelentenek az áztatási tesztek, hogyan kell áztatási teszteket végezni, és mely áztatási tesztelési eszközök egyszerűsíthetik az áztatási tesztelést és javíthatják az áztatási tesztek hatékonyságát.
Mi az az áztatásos tesztelés?
Az áztatásos tesztelés, más néven állóképességi tesztelés vagy hosszú élettartamú tesztelés a nem funkcionális szoftvertesztelés egy olyan típusa, amely egy alkalmazás viselkedését és teljesítményét értékeli tartós vagy hosszan tartó használat mellett. Célja olyan valós forgatókönyvek szimulálása, amelyekben a szoftver folyamatos használatnak, nagy terhelésnek vagy hosszabb ideig tartó működésnek van kitéve. A tesztelés elsődleges célja a rendszer erőforrásaival, a memóriaszivárgással, a teljesítménycsökkenéssel és az általános stabilitással kapcsolatos lehetséges problémák azonosítása hosszabb időn keresztül.
A „soak” teszt során az alkalmazást hosszabb ideig, jellemzően néhány órától néhány napig terjedő időtartamig egyenletes munkaterhelésnek vagy nagy felhasználói terhelésnek teszik ki. Ez a hosszan tartó kitettség segít feltárni olyan problémákat, amelyek a rövidebb tesztelési ciklusok során nem feltétlenül kerülnek felszínre, mint például a memóriaszivárgás, az erőforrások kimerülése, a rendszer teljesítményének romlása vagy a hosszú távú adathalmozódásból eredő problémák.
Az áztatásos tesztelés lényege annak meghatározása, hogy a rendszer mennyire képes kezelni a tartós stresszt, biztosítva, hogy folyamatos használat mellett is stabil maradjon és megbízhatóan működjön. Célja a teljesítménycsökkenés, a memóriaszivárgás vagy más, a rendszerrel kapcsolatos problémák azonosítása, amelyek idővel felmerülhetnek. Azáltal, hogy a szoftvert folyamatos terhelésnek vetik alá, az áztatásos tesztelés betekintést nyújt a szoftver hosszú távú viselkedésébe, és segít azonosítani a potenciális szűk keresztmetszeteket vagy sebezhetőségeket, amelyek a hosszabb működési időszakok során jelentkezhetnek.
Mikor kell elvégeznünk az áztatásos tesztelést?
Az áztatásos tesztelés különösen fontos az olyan alkalmazások esetében, amelyek várhatóan folyamatosan futnak, például webkiszolgálók, adatbázis-rendszerek vagy kritikus környezetben telepített szoftverek esetében, ahol a leállási idő nem elfogadható. Néhány további példa azokra az alkalmakra, amikor az áztatásos tesztelés fontos:
1. Új szoftverkiadások:
Amikor egy szoftveralkalmazás új verzióját vagy kiadását fejlesztik ki, a stabilitás és a teljesítmény tartós használat mellett történő értékelésére a „soak” tesztelés alkalmazható. Segít azonosítani minden olyan problémát, amely hosszabb üzemeltetési időszakok után felmerülhet, és biztosítja, hogy az új kiadás ellenálljon a valós használatnak.
2. Rendszerfrissítések:
Amikor jelentős frissítések vagy változások történnek a mögöttes rendszerinfrastruktúrában, például operációs rendszerfrissítések, adatbázis-migrációk vagy hardvercserék esetén, az áttelelési tesztek elvégzése lehetővé teszi a szervezetek számára annak ellenőrzését, hogy a frissített rendszer képes-e kezelni a folyamatos használatot anélkül, hogy az alkalmazás stabilitására vagy teljesítményére káros hatással lenne.
3. Csúcsidőszakok:
Ha a szoftveralkalmazás várhatóan bizonyos időszakokban, például szezonális csúcsidőszakokban, promóciós kampányok vagy a felhasználói aktivitás várható megugrása idején nagymértékű használatot fog tapasztalni, akkor az áztatásos tesztelés elengedhetetlen.
Az áztatási tesztek elvégzésének optimális időpontja a hétvége, amikor az alkalmazás hosszabb ideig folyamatosan üzemben maradhat, beleértve a nappalt és az éjszakát is. A konkrét időzítés azonban a tesztelési környezet korlátai és követelményei alapján változhat.
Amikor nincs szükség áztatási tesztekre
Míg az áztatásos tesztelés számos szoftverfejlesztési forgatókönyvben értékes gyakorlat, van néhány olyan helyzet, amikor nem szükséges vagy nem előnyös az áztatásos tesztek elvégzése. Ezek közé tartoznak:
1. Rövid életű alkalmazások:
Ha olyan alkalmazást fejleszt, amelyet rövid távú vagy egyszeri használatra szánnak, ahol a felhasználók várhatóan nem fognak hosszabb ideig interakcióba lépni vele, akkor nem feltétlenül van szükség az áztatásos tesztelésre. Az áztatási tesztelés inkább olyan alkalmazások esetében releváns, amelyeket folyamatos vagy hosszabb ideig tartó működésre szánnak.
2. Korlátozott erőforrású alkalmazások:
Egyes alkalmazások korlátozott erőforrás-korlátozással rendelkeznek, például a beágyazott rendszerek vagy a könnyű mobilalkalmazások, amelyeknek szigorú memóriakorlátozásuk van. Ilyen esetekben az áztatásos tesztelés nem biztos, hogy jelentős betekintést nyújt, mivel a korlátozások már ismertek és széleskörűen optimalizáltak. Ehelyett más, az erőforráskorlátokra összpontosító tesztelési módszerek alkalmasabbak lehetnek.
3. Idő- és költségvetési korlátok:
Azokban a helyzetekben, amikor az idő- és költségvetési korlátok súlyosak, és a kiterjesztett használathoz kapcsolódó kockázatok viszonylag alacsonyak, a szervezetek dönthetnek úgy, hogy más tesztelési tevékenységeket helyeznek előtérbe az áztatásos teszteléssel szemben. Bár az áztatásos tesztelés értékes betekintést nyújt, végrehajtása további időt, erőforrásokat és infrastruktúrát igényel.
4. Stabil alkalmazások:
Ha egy alkalmazás már hosszabb ideje üzemben van, és a múltban alapos tesztelésen és teljesítményoptimalizáláson esett át, a rendszeres tesztek elvégzése nem feltétlenül olyan kritikus. Az időszakos újraértékelés azonban akkor is hasznos lehet, ha jelentős változások vagy frissítések történnek.
Fontos, hogy a fejlesztők alaposan mérlegeljék, hogy szükség van-e az áztatásos tesztelésre, mielőtt úgy döntenének, hogy kihagyják azt. Még ha az áztatásos tesztelés nem is létfontosságú, a szoftvertesztelés más formáit is el kell végezni.
Ki vesz részt az áztatásos tesztelésben?
Az áztatott tesztelést jellemzően szoftvertesztelő csapatok vagy minőségbiztosítási (QA ) szakemberek végzik, akiknek a teljesítménytesztelésben és a teszt automatizálásában van tapasztalatuk. A teljesítménytesztelésre vagy állóképességi tesztelésre szakosodott tesztelők gyakran felelősek az áztatási tesztek tervezéséért, megtervezéséért és végrehajtásáért. Alaposan ismerik a tesztelési módszertanokat, a teljesítménymutatókat és az alapos teszteléshez szükséges eszközöket.
A minőségbiztosítási mérnökök szintén döntő szerepet játszanak a szoftveralkalmazások általános minőségének és teljesítményének biztosításában. Együttműködnek a fejlesztőkkel és a tesztelőkkel a tesztelési követelmények meghatározásában, a teszttervek kidolgozásában és a teszteredmények elemzésében. A minőségbiztosítási mérnökök segíthetnek a megfelelő eszközök és technológiák kiválasztásában is, hogy hatékonyan végezhessék el az áztatási teszteket.
Mit tesztelünk a soak tesztelés során?
Az áztatásos tesztelés során az alkalmazás különböző aspektusait tesztelik, hogy értékeljék a viselkedését és teljesítményét tartós használat mellett. Az áztatásos tesztelés során jellemzően a stabilitás, a memória, az erőforrások, a rendszer helyreállítása és egyéb kulcsfontosságú elemek kerülnek tesztelésre.
1. Stabilitás
Az áztatási tesztelés célja az alkalmazás időbeli stabilitásának meghatározása. Értékeli, hogy az alkalmazás hosszabb használat során is működőképes marad-e összeomlások, lefagyások vagy váratlan meghibásodások nélkül.
2. Memóriaszivárgás
Az áztatásos tesztelés egyik fontos célja a memóriaszivárgások azonosítása és kezelése. Ez magában foglalja az alkalmazás memóriahasználatának hosszabb időn keresztül történő nyomon követését annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek jelentős memóriaszivárgások vagy memóriafogyasztási problémák, amelyek teljesítménycsökkenéshez vagy a rendszer instabilitásához vezethetnek.
3. Erőforrás-felhasználás
Az áztatásos tesztelés azt értékeli, hogy az alkalmazás mennyire jól kezeli erőforrásait, például a CPU-használatot, a lemezterületet, a hálózati kihasználtságot vagy az adatbázis-kapcsolatokat tartós használat során. Segít feltárni az erőforrással kapcsolatos szűk keresztmetszeteket vagy a teljesítményt befolyásoló hatástalanságokat.
4. Teljesítménycsökkenés
Az áztatásos tesztelés célja az idővel bekövetkező teljesítményromlás azonosítása. A rendszer méri és elemzi az alkalmazás válaszidejét, az átviteli sebességet és más teljesítménymutatókat, hogy megállapítsa, van-e jelentős csökkenés a teljesítményben vagy a válaszkészségben a hosszabb használat során.
5. Rendszer helyreállítása
Az áztatásos tesztelés azt is vizsgálja, hogy az alkalmazás mennyire jól áll helyre rendkívüli forgatókönyvek vagy rendszerleállások esetén. Ellenőrzi, hogy az alkalmazás képes-e folytatni a normál működést és fenntartani a stabilitást olyan események után, mint a hálózati kiesések, az adatbázis újraindítása vagy a kiszolgáló újraindítása.
6. Az adatok felhalmozása
Ha az alkalmazáshosszú távú adatfelhalmozódással jár, az áztatásos tesztelés biztosítja, hogy a rendszer hatékonyan kezelje ezt a felhalmozódást anélkül, hogy az adatokkal kapcsolatos problémák – például az adatbázis teljesítményének csökkenése, adatrongálódás vagy adatvesztés – jelentkeznének.
Az áztatási tesztek jellemzői
Lehetőség van arra, hogy jellemzőket használjunk a soak teszt meghatározásához, ami azt jelenti, hogy ezek a jellemzők segítenek megérteni, mi különbözteti meg a soak tesztelést a szoftvertesztelés más fajtáitól. Az alábbiakban felsoroljuk az áztatási teljesítményvizsgálat néhány legjellemzőbb jellemzőjét.
1. Meghosszabbított időtartam
Az áztatási tesztek során az alkalmazást hosszabb ideig, jellemzően néhány órától több napig tartó tartós használatnak vetik alá. Ez az elhúzódó időtartam segít feltárni olyan problémákat, amelyek csak a hosszú távú műveletek során kerülhetnek felszínre. A legtöbb áztatási teszt időtartamát gyakran a rendelkezésre álló idő határozza meg.
2. Folyamatos munkaterhelés
Az áztatásos tesztek valós forgatókönyveket szimulálnak azáltal, hogy az alkalmazást a tesztelési időszak alatt egyenletes vagy nagy munkaterhelésnek teszik ki. Ezt a munkaterhelést úgy tervezték, hogy a várható használati mintákat reprodukálja, és a rendszert idővel megterhelje. Az alkalmazásoknak ezért hosszabb ideig megszakítás nélkül kell futniuk.
3. A forgatókönyvek lefedettsége
A teszteknek le kell fedniük az összes olyan forgatókönyvet, amelyekről az érdekeltek egyetértenek. Az áztatási tesztek célja a valós használati forgatókönyvek reprodukálása, beleértve a felhasználói interakciókat, a rendszerbemeneteket és az adatfeldolgozást. A tesztforgatókönyveket úgy tervezték, hogy a végfelhasználók várható viselkedését utánozzák az alkalmazás hosszabb ideig tartó használata során.
Áztatási tesztelési stratégiák
Mielőtt elvégzi a soak teszteket, fontos, hogy a soak tesztelés stratégiáját a soak teszt tervezésének számos szempontjának figyelembevételével alakítsa ki.
Határozza meg a tesztelési környezetet azáltal, hogy megvizsgálja, milyen hardvert, szoftvert, adatbázist és operációs rendszert fog használni a teszt elvégzéséhez. Írjon olyan tesztforgatókönyveket, amelyek lefedik az összes tesztelni kívánt területet, és becsülje meg, hogy mennyi ideig kell futtatnia az áztatási teszteket a teljesítmény megfelelő teszteléséhez.
Számos különböző áztatási tesztelési stratégia létezik, amelyeket alkalmazhat az áztatási tesztelés során, és amelyek közül néhányat az alábbiakban részletezünk.
1. Állandó terhelési stratégia
Ebben a stratégiában az alkalmazást a tesztelés során állandó munkaterhelés vagy felhasználói terhelés éri. A cél annak felmérése, hogy a rendszer hogyan teljesít és viselkedik tartós használat mellett, a munkaterhelés jelentős változása nélkül.
2. Fokozatos terhelési stratégia
Ez a stratégia magában foglalja az alkalmazás munkaterhelésének vagy felhasználói terhelésének fokozatos növelését a tesztelés során. Segít azonosítani a rendszer teljesítményküszöbeit, és meghatározza, hogyan kezeli a növekvő stressz-szinteket és használatot.
3. Változó terhelési stratégia
A változó terhelésű stratégiával a munkaterhelés vagy a felhasználói terhelés ingadozik a tesztelés során. Ez a megközelítés olyan valós forgatókönyveket szimulál, amelyekben az alkalmazást különböző szintű használat vagy igénybevétel jellemzi. Segít értékelni a rendszer alkalmazkodóképességét és a dinamikus munkaterhelés kezelését.
4. Teljesítményromlás-elemzés
Ez a stratégia a teljesítménycsökkenés időbeli nyomon követésére és elemzésére összpontosít az áztatási teszt során. Ez magában foglalja a kulcsfontosságú teljesítménymutatók, például a válaszidők vagy az átviteli sebesség nyomon követését, hogy azonosítsa a teljesítmény fokozatos romlását, amely tartós használat esetén előfordulhat.
A zűrzavar tisztázása: áztatási tesztelés
vs terheléses tesztelés vs stressztesztelés
A szoftvertesztelésben gyakran előfordulhat, hogy az áztatásos tesztelés, a terheléses tesztelés és a stressztesztelés kifejezéseket összekeverik. Bár ezek a tesztelési technikák kapcsolódnak egymáshoz, különböző célokat szolgálnak, és az alkalmazás teljesítményének különböző aspektusaira összpontosítanak.
1. Mi a terheléses tesztelés?
A terheléses tesztelés az alkalmazás teljesítményének tesztelését jelenti a várt vagy várható normál és csúcshasználati körülmények között. Célja annak meghatározása, hogy a rendszer hogyan viselkedik és hogyan teljesít, amikor meghatározott munkaterhelésnek vagy felhasználói terhelésnek van kitéve. A terhelésvizsgálat segít azonosítani a teljesítményszűk keresztmetszeteket, a válaszidőket és az átviteli mérőszámokat különböző terhelési szinteken. A cél annak értékelése, hogy az alkalmazás képes-e kezelni a várható felhasználói igényeket, és képes-e optimális teljesítményt biztosítani változó munkaterhelés mellett.
Mi a különbség az áztatásos tesztelés és a terheléses tesztelés között?
A fő különbségek az áztatásos tesztelés és a terheléses tesztelés között a következők:
Cél:
Az áztatásos tesztelés elsődleges célja a rendszer stabilitásának, memóriakezelésének, erőforrás-kihasználtságának és teljesítménycsökkenésének értékelése hosszabb ideig tartó tartós használat során. Célja, hogy azonosítsa az idővel felmerülő problémákat, például a memóriaszivárgást vagy a teljesítménycsökkenést. Ezzel szemben a terheléses tesztelés célja az alkalmazás teljesítményének értékelése bizonyos munkaterhelések vagy felhasználói terhelések mellett. Segít azonosítani a teljesítményszűk keresztmetszeteket, a válaszidőket és az átviteli mérőszámokat különböző terhelési szinteken.
Időtartam:
Az áztatásos tesztelés során az alkalmazást hosszabb ideig tartó, jellemzően néhány órától több napig tartó használatnak vetik alá. Az áztatásos tesztelés időtartama lényegesen hosszabb a terheléses teszteléshez képest, amely a teljesítménymérők és a viselkedés értékelésére összpontosít bizonyos terhelések alatt, rövidebb ideig. A terhelési teszteket általában meghatározott ideig vagy az előre meghatározott teljesítménykritériumok teljesüléséig végzik.
A munkaterhelés változása:
Az áztatásos tesztelés során a munkaterhelés vagy a felhasználói terhelés a teszt időtartama alatt állandó vagy viszonylag stabil marad. Ezzel szemben a terheléses tesztelés során különböző munkaterhelések vagy felhasználói terhelések alkalmazására kerül sor a valós forgatókönyvek szimulálása érdekében, beleértve a normál és csúcsidőszakokat is. A cél annak megértése, hogy az alkalmazás hogyan teljesít különböző szintű terhelés mellett.
2. Mi a stressztesztelés?
A stressztesztelés arra összpontosít, hogy az alkalmazást a normál működési határain túlra szorítsa, hogy értékelje a viselkedését szélsőséges körülmények között. Ez magában foglalja a rendszer nagy felhasználói terhelésnek, túlzott adatmennyiségnek vagy erőforrás-korlátozásnak való kitételét, hogy értékelni lehessen a rendszer robusztusságát, stabilitását és helyreállítási képességét. A stressztesztelés segít azonosítani az alkalmazás töréspontjait, mérni az alkalmazás ellenállóképességét intenzív stressz esetén, és validálni az alkalmazás képességét a kíméletes helyreállításra.
Mi a különbség az áztatás és a stressztesztelés között?
A legnagyobb különbségek az áztatásos tesztelés és a stressztesztelés között a következők:
Cél:
Az áztatásos tesztelés elsődleges célja a rendszer viselkedésének és teljesítményének értékelése hosszabb ideig tartó tartós használat mellett. Másrészt a stressztesztelés célja, hogy értékelje az alkalmazás viselkedését és teljesítményét olyan szélsőséges körülmények között, amelyek túlmutatnak a normál működési határokon. Célja a töréspontok azonosítása, az ellenálló képesség mérése és az intenzív stressz alatti helyreállítási képességek értékelése.
Vizsgálati feltételek:
Az áztatásos tesztelés olyan valós használati forgatókönyveket szimulál, ahol az alkalmazás folyamatos használatnak van kitéve. A stressztesztelés viszont extrém körülményeket teremt azáltal, hogy az alkalmazást nagy felhasználói terhelésnek, túlzott adatmennyiségnek vagy erőforrás-korlátozásnak teszi ki, amely meghaladja a várt vagy szokásos használati mintákat.
Terhelésváltozások:
Az áztatásos tesztelés során a munkaterhelés vagy a felhasználói terhelés viszonylag állandó vagy stabil marad a teszt időtartama alatt. Ezzel szemben a stressztesztelés jellemzően a munkaterhelés növelését vagy szélsőséges feltételek előírását jelenti, hogy a rendszert a határai közé szorítsa.
Intenzitás:
Az áztatásos vizsgálatot a terhelés intenzitásának jelentős változása nélküli, hosszan tartó és folyamatos vizsgálati időszak jellemzi. A stressztesztelés olyan intenzív és szélsőséges feltételeket alkalmaz, amelyek túlmutatnak az alkalmazás normál működési paraméterein.
Fókusz:
Az áztatásos tesztelés jellemzően a stabilitásra és az időbeli teljesítményre összpontosít. A stressztesztelés ugyan a szélsőséges körülmények közötti teljesítményt is értékeli, de kifejezetten az alkalmazás helyreállítási képességeinek tesztelésére helyezi a hangsúlyt. Azt értékeli, hogy a rendszer mennyire épül fel a szélsőséges stresszből, és mennyire tér vissza stabil és működőképes állapotba.
Kézi vs. automatizált áztatási tesztek
A tesztek elvégzésénél a csapatok választhatnak a kézi tesztelés és az automatizált tesztelési megközelítések között. A kézi tesztelés során a tesztelők kézzel hajtják végre a tesztforgatókönyveket, és hosszabb időn keresztül figyelik az alkalmazás viselkedését. Az automatizált tesztelés során speciális eszközöket vagy keretrendszereket használnak a tesztforgatókönyvek végrehajtásának automatizálására és az alkalmazás viselkedésének hosszabb ideig tartó megfigyelésére. A szoftvertesztelés automatizálása nagyrészt robotizált folyamatautomatizálással történik.
A kézi áztatásos tesztelés előnyei a következők:
1. Rugalmasság:
A kézi tesztelés lehetővé teszi a tesztelők számára, hogy gyorsan alkalmazkodjanak a változásokhoz, és menet közben módosíthassák a tesztelési forgatókönyveket vagy feltételeket.
2. Kontextuális megértés:
A tesztelők a saját szakterületükön szerzett tudásukkal és szakértelmükkel értelmezhetik az eredményeket, és a megfigyelt viselkedés alapján megalapozott döntéseket hozhatnak.
3. Költséghatékonyság:
A kézi tesztelés költséghatékonyabb lehet a kisebb léptékű projektek esetében, amelyek nem igényelnek kiterjedt automatizálási infrastruktúrát.
4. Valós idejű megfigyelés:
Az emberi tesztelők valós időben megfigyelhetik és elemezhetik az alkalmazás viselkedését és teljesítményét, így könnyebben azonosíthatják a lehetséges problémákat vagy anomáliákat.
A kézi áztatásos tesztelés hátrányai a következők:
1. Időigényes:
A kézi tesztelés időigényes lehet, különösen a hosszabb ideig tartó tesztek esetében, mivel emberi beavatkozásra és megfigyelésre támaszkodik.
Hajlamos az emberi hibára: A kézi tesztelés hajlamos az emberi hibákra, például a kihagyott megfigyelésekre vagy a tesztforgatókönyvek végrehajtásának következetlenségeire, ami befolyásolhatja az eredmények pontosságát.
2. Korlátozott skálázhatóság:
A kézi tesztelés nem feltétlenül alkalmas nagyméretű alkalmazásokhoz vagy olyan forgatókönyvekhez, amelyek egyszerre nagy mennyiségű teszteset kezelését igénylik.
3. Erőforrás-igényes:
A manuális áztatásos tesztek a teszt teljes időtartama alatt elkötelezett emberi erőforrásokat igényelnek, ami nem minden helyzetben kivitelezhető.
Az automatizált áztatásos tesztelés előnyei:
1. Hatékonyság és időmegtakarítás:
Az automatizált tesztelés jelentősen csökkenti a tesztek elvégzéséhez szükséges időt és erőfeszítést, mivel a tesztforgatókönyvek automatikusan programozhatók és végrehajthatók.
2. Következetesség:
Az automatizálás biztosítja a tesztesetek következetes végrehajtását, csökkentve az emberi hibák kockázatát és megbízhatóbb eredményeket biztosítva.
Skálázhatóság: Az automatizált áztatott tesztek könnyen kezelhetik a nagyméretű alkalmazásokat és a nagyszámú teszteseteket egyszerre, lehetővé téve az átfogóbb tesztelést.
3. Teljesítményfigyelés:
Az automatizált eszközök hatékonyan felügyelhetik és elemezhetik a teljesítménymutatókat, megkönnyítve a teljesítménycsökkenés vagy az anomáliák azonosítását.
Az automatizált áztatásos tesztelés hátrányai:
1. Kezdeti beállítás és karbantartás:
Az automatizált tesztek előzetes befektetést igényelnek az automatizálási infrastruktúra létrehozásába és a tesztelési szkriptek vagy keretrendszerek karbantartásába.
2. Korlátozott kontextuális megértés:
Az automatizált tesztekből hiányzik az emberi tesztelők által nyújtott tartományi tudás és kontextuális megértés, ami kihívást jelenthet bizonyos viselkedési árnyalatok értelmezésében.
3. Előzetes befektetés:
Az automatizált tesztelés bevezetése jelentős kezdeti költségekkel járhat a megfelelő tesztelési eszközök vagy keretrendszerek beszerzése és a tesztelő csapat képzése miatt.
Az áztatási tesztek típusai
Sok különböző típusú áztatási teszt létezik, ami azt jelenti, hogy a tesztelőknek a tesztelés megkezdése előtt ki kell választaniuk, hogy milyen típusú áztatási tesztet fognak használni. Az alábbiakban felsoroljuk az áztatási tesztek néhány leggyakoribb típusát.
1. Folyamatos áztatási teszt
Az ilyen típusú „soak” teszt során az alkalmazást hosszabb ideig, jellemzően néhány órától néhány napig tartó folyamatos munkaterhelésnek vagy használatnak vetik alá. A cél a rendszer stabilitásának, memóriakezelésének, erőforrás-kihasználtságának és teljesítménycsökkenésének értékelése az idő múlásával.
2. Inkrementális áztatási teszt
Az inkrementális tesztelés során az alkalmazás munkaterhelését vagy felhasználói terhelését idővel fokozatosan növeljük. A teszt viszonylag alacsony munkaterheléssel kezdődik, majd fokozatosan növeli azt, hogy felmérje a rendszer viselkedését és teljesítményét növekvő stressz és használat mellett.
3. Burst áztatási teszt
A Burst Soak tesztelés során az alkalmazást rövid ideig tartó, nagy intenzitású munkaterhelésnek vetik alá, amelyet pihenőidőszakok követnek. Az ilyen típusú „soak” teszt olyan forgatókönyveket szimulál, amelyekben az alkalmazás hirtelen megugró felhasználói aktivitást tapasztal, lehetővé téve a tesztelők számára annak értékelését, hogy a rendszer hogyan kezeli és hogyan épül fel az ilyen hirtelen kiugró használatot.
4. Éjszakai áztatási teszt
Ahogy a neve is mutatja, az éjszakai áztatási tesztet egy teljes éjszaka alatt végzik, amely általában néhány órától egy egész éjszakáig tart. Ez a fajta „soak” teszt segít azonosítani azokat a problémákat, amelyek akkor jelentkezhetnek, ha az alkalmazást hosszabb ideig emberi beavatkozás vagy felügyelet nélkül hagyják futni.
Amire szüksége van az áztatási tesztelés megkezdéséhez
Mielőtt elkezdené az áztatási teljesítménytesztelést, létre kell hoznia egy megfelelő tesztkörnyezetet, és részletes teszttervet kell készítenie a tesztelés támogatására. Nézzük meg, mire van szükséged, mielőtt lefuttathatnád az áztatási teszteket.
1. Tesztkörnyezet
Állítson fel egy megfelelő tesztkörnyezetet, amely nagyban hasonlít a gyártási környezethez vagy a tervezett felhasználási forgatókönyvet reprezentálja. Ez magában foglalja az alkalmazás szempontjából releváns hardvert, szoftvert, operációs rendszereket és hálózati konfigurációkat.
2. Tesztterv
Készítsen átfogó teszttervet, amely felvázolja az áztatásos tesztelés célkitűzéseit, hatókörét, tesztforgatókönyveit és sikerkritériumait. Határozza meg azokat a konkrét mérőszámokat, amelyeket a teszt során ellenőrizni és mérni fog, például a memóriahasználatot, a CPU-kihasználtságot, a válaszidőt és a hibaarányt.
3. Vizsgálati adatok
Előkészíti vagy létrehozza a szükséges tesztadatokat a reális használati minták és forgatókönyvek szimulálásához. Ez magában foglalhatja minta felhasználói fiókok létrehozását, adatbázisok feltöltését releváns adatokkal, vagy szimulált felhasználói tevékenységek generálását.
4. Áztatási tesztelési eszközök
Azonosítsa és szerezze be a megfelelő áztatásos tesztelési eszközöket vagy keretrendszereket az áztatásos tesztelés elvégzéséhez. Ezek az áztatott tesztelési eszközök magukban foglalhatnak teljesítményfigyelő eszközöket, automatizálási keretrendszereket vagy terhelésgeneráló eszközöket a felhasználói terhelések vagy munkaterhelések szimulálására. Ez különösen fontos azon tesztelő csapatok számára, amelyek a hiperautomatizálás irányába kívánnak elmozdulni.
5. Tesztelési forgatókönyvek
Fejlessze vagy konfigurálja a tesztelési szkripteket vagy forgatókönyveket, amelyeket az átitatódási tesztek végrehajtásához használnak. Ezeknek a szkripteknek olyan tipikus felhasználói műveleteket, interakciókat vagy tranzakciókat kell szimulálniuk, amelyeket az alkalmazásnak a teszt során várhatóan kezelnie kell.
Az áztatási tesztelés folyamata
Az áztatási teszt elvégzésének némileg eltérő módjai vannak, ami azt jelenti, hogy a folyamat tesztenként eltérő lesz. Ha alkalmazást vagy programot tervezel a teszteléshez, az alábbi lépéseket követve kezdheted el a munkát.
1. lépés: A célok és a hatókör meghatározása
Határozza meg világosan az áztatási tesztelési folyamat célkitűzéseit és hatókörét. Határozza meg, hogy a teszt során az alkalmazás viselkedésének, teljesítményének vagy stabilitásának mely aspektusait kívánja értékelni. Határozza meg az aggályos területeket vagy a potenciális kockázatokat, amelyekkel foglalkozni kell.
2. lépés: Tesztforgatókönyvek létrehozása
Készítsen olyan tesztforgatókönyveket, amelyek az alkalmazás tipikus használati mintáit vagy munkaterhelési forgatókönyveit reprezentálják. Vegye figyelembe az olyan tényezőket, mint a felhasználói interakciók, a tranzakciók mennyisége, az adatméretek és az egyidejű felhasználói terhelések. Tervezze meg a forgatókönyveket úgy, hogy hosszabb ideig tartó tartós használatot szimuláljon.
3. lépés: Tesztkörnyezet beállítása
Készítse elő a tesztkörnyezetet úgy, hogy az nagymértékben hasonlítson a gyártási környezethez, vagy szimulálja a tervezett felhasználási forgatókönyvet. Konfigurálja a hardvert, a szoftvert, a hálózati beállításokat és minden további erőforrást, amely a teszteléshez szükséges. Biztosítsa, hogy a környezet stabil és reprezentatív legyen a valós körülményekre nézve.
4. lépés: Áztatási tesztek végrehajtása
Végezze el az áztatási tesztet az előre meghatározott tesztforgatókönyvek futtatásával a kívánt időtartamig. Figyelje és gyűjtse a releváns teljesítménymutatókat, például a memóriahasználatot, a CPU-kihasználtságot, a válaszidőket, a hibaarányokat és a rendszer erőforrás-fogyasztást. Folyamatosan figyelje az alkalmazás viselkedését és teljesítményét a tesztelés során.
5. lépés: Elemezze az eredményeket és készítsen jelentést
Végezze el az áztatási tesztet az előre meghatározott tesztforgatókönyvek futtatásával a kívánt időtartamig. Figyelje és gyűjtse a releváns teljesítménymutatókat, például a memóriahasználatot, a CPU-kihasználtságot, a válaszidőket, a hibaarányokat és a rendszer erőforrás-fogyasztást. Folyamatosan figyelje az alkalmazás viselkedését és teljesítményét a tesztelés során.
Legjobb gyakorlatok az áztatási teszteléshez
A hatékony és értelmes áztatásos tesztelés biztosítása érdekében fontos a legjobb gyakorlatok követése, amelyek optimalizálják a tesztelési folyamatot és pontos eredményeket hoznak. Ezek a legjobb gyakorlatok különböző szempontokat foglalnak magukban, beleértve a tervezést, a végrehajtást, a nyomon követést és az elemzést. E legjobb gyakorlatok betartásával a szervezetek azonosíthatják a lehetséges problémákat, optimalizálhatják a rendszer teljesítményét, és robusztus és megbízható szoftvertermékeket szállíthatnak.
1. Világos célkitűzések meghatározása
Határozza meg egyértelműen az áztatási tesztelési folyamat célkitűzéseit. Határozza meg, hogy az alkalmazás viselkedésének, teljesítményének vagy stabilitásának mely aspektusait kívánja értékelni és javítani a teszteléssel. Ez egyértelmű fókuszt biztosít és irányítja a tesztelési erőfeszítéseket.
2. Valósághű tesztforgatókönyvek használata
Reális tesztforgatókönyvek kidolgozása, amelyek a tényleges használati mintákat és munkaterhelési forgatókönyveket utánozzák. Vegye figyelembe az olyan tényezőket, mint a felhasználói interakciók, a tranzakciók mennyisége, az adatméretek és az egyidejű felhasználói terhelések. A forgatókönyveknek tükrözniük kell a várható használatot egy hosszabb időszak alatt.
3. Valós tesztkörnyezetek reprodukálása
Állítson be egy olyan tesztkörnyezetet, amely nagyban hasonlít a gyártási környezethez, vagy szimulálja a tervezett felhasználási forgatókönyvet. Biztosítani kell, hogy a hardver, a szoftver, a hálózati konfigurációk és egyéb releváns elemek a lehető legjobban megfeleljenek a gyártási környezetnek.
4. A teszt időtartamának maximalizálása
Végezzen hosszabb ideig tartó áztatási teszteket a tartós használat szimulálása érdekében. Az alkalmazástól és a követelményektől függően ez az időtartam néhány órától néhány napig vagy akár tovább is terjedhet. A hosszabb időtartamok lehetővé teszik a teljesítménycsökkenés vagy a stabilitási problémák jobb azonosítását az idő múlásával.
5. A legfontosabb mérőszámok mérése
Figyelje és mérje a kulcsfontosságú teljesítménymutatókat a tesztelés során, például a memóriahasználatot, a CPU-kihasználtságot, a válaszidőt, a hibaarányt és a rendszer erőforrás-fogyasztást. A folyamatos felügyelet lehetővé teszi a tesztelés során esetlegesen felmerülő teljesítményszűk keresztmetszetek vagy problémák azonosítását.
Az áztatási tesztek eredményeinek típusai
Az áztatási tesztekből származó eredmények döntő fontosságúak a problémák azonosítása, a rendszer teljesítményének optimalizálása és az alkalmazás megbízhatóságának biztosítása szempontjából. Ezek a kimenetek értékes betekintést nyújtanak a rendszer hosszan tartó stressz alatti viselkedésébe.
1. Teljesítmény mérőszámok
Az áztatásos tesztelésből nyert teljesítménymérések közé tartozik az alkalmazásnak a felhasználói kérésekre való reagálásához szükséges idő, valamint a hibaarányok és az átviteli sebesség mérése. A teljesítménymérések segítenek a tesztelőknek megérteni, hogy egy alkalmazás vagy rendszer megfelel-e az érdekelt felek által elvárt szabványoknak.
2. Naplók és hibaüzenetek
Az áztatási tesztek naplókat és hibaüzeneteket is készítenek abban az esetben, ha a rendszer egyes részei meghibásodnak. A szappan tesztelése során keletkezett naplófájlok segítenek a tesztelőknek azonosítani a hibaüzeneteket és figyelmeztetéseket, és megállapítani, hogy miért nem sikerült az alkalmazás.
3. Jelentések
Az áztatási tesztelés után a tesztelők vagy az automatizálási szoftverek részletes jelentéseket készítenek, amelyek tartalmazzák az áztatási teszt során tett észrevételeket és megjegyzéseket, valamint az alkalmazás teljesítményének és stabilitásának jövőbeli optimalizálására vonatkozó ajánlásokat.
Példák az áztatási tesztekre
Az egyik legjobb módja annak, hogy megértsük, mi is az a „soak” teljesítménytesztelés és hogyan működik, ha példákat olvasunk a „soak” tesztekre, beleértve a teszt célját és lépéseit.
1. Adatbázis áztatási teszt
Célkitűzés: Egy adatbázis-rendszer teljesítményének és stabilitásának értékelése tartós használat mellett.
Tesztforgatókönyv:
- Szimuláljon egy reális munkaterhelést az adatbázisban végzett olvasási és írási műveletek folyamatos végrehajtásával.
- Fokozatosan növelje az egyidejű felhasználók vagy tranzakciók számát az idő múlásával a tartós használat utánzása érdekében.
- Figyelje a kulcsfontosságú teljesítménymutatókat, például a válaszidőt, az átviteli sebességet és a hibaarányt.
- Futtassa a tesztet 72 órán keresztül, hogy felmérje a rendszer viselkedését tartós terhelés alatt.
2. Webalkalmazás tesztelése
Célkitűzés: Egy webes alkalmazás teljesítményének és stabilitásának értékelése tartós használat mellett.
Tesztforgatókönyv:
- Szimulálja a valós felhasználói terhelést a webes alkalmazáshoz intézett HTTP-kérések folyamatos generálásával.
- Változtassa a kérések típusait (pl. GET, POST, PUT) és a tesztforgatókönyveket a különböző felhasználói interakciók reprezentálása érdekében.
- Fokozatosan növelje az egyidejű felhasználók számát vagy a kérések számát az idő múlásával.
- Figyelje a legfontosabb teljesítménymutatókat, beleértve a válaszidőt, az oldal betöltési idejét és a hibaarányokat.
- Futtassa a tesztet 48 órán keresztül, hogy értékelje az alkalmazás viselkedését hosszabb használat során.
Az észlelt hibák és hibák típusai
áztatási teszteléssel
Az áztatott tesztelés segíthet a fejlesztőknek és a tesztelőknek a hibák és hibák számos különböző típusának azonosításában. Az alábbiakban részletesen bemutatunk néhányat a leggyakoribb hibákból és hibákból, amelyeket az áztatási teljesítménytesztelés során találtunk.
1. Memóriaszivárgás
A memóriaszivárgás teszteléssel azonosíthatóak a memóriaszivárgások, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a program nem szabadítja fel a már nem szükséges memóriát, ami azt eredményezi, hogy a memóriafogyasztás idővel folyamatosan növekszik. A memóriahasználat figyelésével a soak teszt során észlelhető a memória rendellenes növekedése vagy szivárgása, ami segít a memóriával kapcsolatos problémák azonosításában és megoldásában.
2. Adatbázis erőforrás-használati hibák
Az áztatásos tesztelés feltárhatja az adatbázis erőforrás-használatával kapcsolatos hibákat. Ide tartozik a nem hatékony lekérdezés-végrehajtás, a nem megfelelő kapcsolatkezelés, a nem megfelelő indexelés vagy az adatbázis túlzott erőforrás-fogyasztása. Az alkalmazás tartós használatának és az adatbázis teljesítményére vonatkozó mérőszámok nyomon követésének segítségével a szívó tesztelés feltárhatja az adatbázis erőforrás-kezelésével kapcsolatos problémákat, és irányt mutathat az optimalizálási erőfeszítéseknek.
3. Teljesítményromlás
Az áztatásos tesztelés kifejezetten arra szolgál, hogy értékelje az alkalmazás teljesítményét tartós használat mellett. A rendszer tartós terhelésének kitéve azonosíthatja a teljesítményromlással kapcsolatos problémákat, például a válaszidő fokozatos romlását, a megnövekedett késleltetést vagy az átviteli sebesség csökkenését. A tesztelés során a teljesítménymérések nyomon követésével a „soak” teszteléssel pontosan meghatározhatók a teljesítmény szűk keresztmetszetei, és lehetővé válik a teljesítmény optimalizálása.
4. Csatlakozási hibák
Az áztatásos tesztelés során a kapcsolati hibák vagy problémák azonosíthatók. Ezek a hibák lehetnek időkiesések, sikertelen kapcsolatok vagy hálózati kapcsolódási problémák. A tartós felhasználói interakciók szimulálásával és a hálózati kapcsolatok stabilitásának nyomon követésével a „soak” tesztelés feltárhatja a hálózati kommunikációval kapcsolatos problémákat, és segíthet a kapcsolattal kapcsolatos hibák kezelésében.
5. Az erőforrások kimerülése
A „Soak” tesztelés olyan forgatókönyvekre világíthat rá, amelyekben az alkalmazás idővel kimeríti a rendszer erőforrásait, például a CPU-t, a memóriát vagy a lemezterületet. A tesztelés során az erőforrás-kihasználtság nyomon követésével a „soak” teszteléssel olyan helyzeteket lehet felismerni, amikor az alkalmazás erőforrásigénye meghaladja a rendelkezésre álló kapacitást, ami teljesítményromláshoz vagy a rendszer instabilitásához vezet.
Közös mérőszámok az áztatásos tesztelésben
A mérőszámok segítenek a tesztelőknek megítélni, hogy egy alkalmazás eléri-e az érdekelt felek, a felhasználók és a fejlesztők által elvárt objektív szabványokat. Az alábbiakban részletezzük az áztatási teljesítménytesztelés során megfigyelt általános teljesítménymérőket.
1. Válaszidő
Azt az időt méri, amely alatt az alkalmazás válaszol a felhasználói kérésekre vagy műveletekre. A válaszidők nyomon követése segít értékelni a rendszer reakciókészségét és a felhasználói élményt tartós használat mellett.
2. Átviteli teljesítmény
A rendszer által időegységenként feldolgozott tranzakciók vagy kérések számát jelzi. Az áteresztőképesség figyelése segít értékelni az alkalmazás kapacitását a tartós munkaterhelés kezelésére.
3. Hibaarányok
Nyomon követi a hibák vagy meghibásodások előfordulását az áztatási teszt során. A hibaarányok nyomon követése segít azonosítani a lehetséges stabilitási vagy megbízhatósági problémákat, és értékelni az alkalmazás robusztusságát hosszabb használat esetén.
4. CPU kihasználtság
Az alkalmazás által felhasznált CPU-erőforrások százalékos arányát méri. A CPU-kihasználtság figyelése segít azonosítani a teljesítményszűk keresztmetszeteket vagy a kódvégrehajtás hatékonyságának hiányosságait, amelyek tartós terhelés esetén hatással lehetnek az alkalmazás teljesítményére.
5. Memóriahasználat
Figyeli az alkalmazás memóriafogyasztását az idő múlásával. A memóriahasználat nyomon követése segít azonosítani a memóriaszivárgásokat, a túlzott memóriafogyasztást vagy a nem hatékony memóriakezelést, amelyek teljesítménycsökkenéshez vagy instabilitáshoz vezethetnek.
6. Hálózati sávszélesség
A hálózati sávszélesség alkalmazás általi kihasználtságát méri. A hálózati sávszélesség figyelése segít azonosítani a hálózati kommunikációval kapcsolatos lehetséges problémákat, például a túlterheltséget vagy a nem megfelelő hálózati kapacitást.
Áztassa a teszteseteket
Az áztatott tesztelésben, valamint a szoftvertesztelés más típusaiban a tesztesetek döntő szerepet játszanak az alkalmazás teljesítményének, stabilitásának és rugalmasságának szisztematikus értékelésében tartós használat mellett. A tesztesetek konkrét forgatókönyveket, műveleteket és várható eredményeket vázolnak fel az alkalmazás viselkedésének hosszabb időn keresztül történő validálása érdekében. A hatékony soak tesztesetek írása különböző tényezők gondos mérlegelését és a kívánt eredmények megértését igényli.
1. Mik a tesztesetek az áztatott tesztelésben?
A tesztelési esetek az áztatásos tesztelésben olyan részletes utasítások, amelyek meghatározzák a végrehajtandó lépéseket, a felhasználandó adatokat és a várt eredményeket, amikor egy alkalmazást hosszabb használatnak tesznek ki. Ezeket a teszteseteket úgy tervezték, hogy az alkalmazás teljesítményének, stabilitásának, erőforrás-kezelésének vagy más releváns paramétereknek bizonyos aspektusait validálják.
2. Hogyan írjunk soak teszteseteket
A soak tesztesetek írása a következőket foglalja magában:
- A tesztelési célok azonosítása és a tesztelési fázis hatókörének egyértelmű meghatározása
- Tesztforgatókönyvek meghatározása e célkitűzések alapján
- Az áztatási tesztek során felhasználandó tesztadatok meghatározása
- A vizsgálati lépések meghatározása az áztatási tesztelés minden egyes szakaszához
- Elegendő idő biztosítása a kiterjesztett áztatási tesztek lefuttatásához
- Áztatási tesztek végrehajtása és az eredmények nyomon követése
- Az egyes áztatási tesztek eredményeinek dokumentálása azok objektív értékelése érdekében
- A teszteredmények elemzése és a várt eredmények összehasonlítása az eredményekkel
3. Példák az áztatási tesztesetekre
Az alkalmazás 48 órán át tartó tartós használatát szimuláló teszteset a következő lépéseket tartalmazhatja:
- Indítsa el az alkalmazást.
- Figyelje és rögzítse a kezdeti memóriahasználatot.
- Az alkalmazáson belül a teszt időtartama alatt ismétlődően végezzen el egy sor műveletet.
- Rendszeresen, előre meghatározott időközönként (pl. óránként) mérje és rögzítse a memóriahasználatot.
- Hasonlítsa össze az egyes időközönkénti memóriahasználatot a kezdeti memóriahasználattal.
- Ha a memóriahasználat folyamatosan egy elfogadható küszöbérték fölé emelkedik, jelezze, hogy memóriaszivárgásról van szó.
Az adatbázis-kapcsolatok stabilitásának értékelésére tervezett teszteset a következő lépésekből állhat:
- Indítsa el az alkalmazást, és hozza létre az adatbázis-kapcsolatot.
- Végezzen el egy sor adatbázis-műveletet ismételten a teszt időtartama alatt.
- Figyelje a kapcsolat állapotát, és rögzítse a felmerülő kapcsolati hibákat vagy hibákat.
- Automatikusan újracsatlakozik az adatbázishoz, ha a kapcsolat megszakad.
- Mérje a kapcsolati hibák vagy megszakítások gyakoriságát és időtartamát.
- Ha a kapcsolódási hibák meghaladják az elfogadható küszöbértéket, vagy az újrakapcsolódási idő túl hosszú, jelezze stabilitási problémaként.
Az 5 legjobb áztatási tesztelési eszköz, program és szoftver
Az áztatási tesztelési eszközök olyan szoftveralkalmazások vagy keretrendszerek, amelyeket kifejezetten az áztatási tesztek elvégzésének megkönnyítésére és automatizálására terveztek.
Ezek az eszközök számos funkciót biztosítanak a tartós használat szimulálásához, a rendszer viselkedésének nyomon követéséhez és a teljesítménymérések elemzéséhez a tesztelési fázisban. Az ismétlődő feladatok automatizálásával, a hatékony adatgyűjtés lehetővé tételével, valamint a fejlett jelentéstételi és elemzési képességek biztosításával segítik az áztatási tesztelési folyamat racionalizálását.
Tekintsük át a jelenleg a vállalkozások és a szoftvertesztelő csapatok számára elérhető legjobb áztatott tesztelési eszközöket.
1. ZAPTEST
A ZAPTEST egy szoftvertesztelő eszköz, amely ingyenes és vállalati verzióban is elérhető. A ZAPTEST a szoftvertesztelés számos különböző fajtáját automatizálhatja, beleértve a kiáztatott tesztelést, a stressztesztelést és a teljesítménytesztelést az RPA és más technológiák segítségével. A ZAPTEST könnyen használható és átfogó, az ingyenes ZAPTEST csomag pedig remek bevezetés a soak tesztelési eszközökbe.
2. Apache JMeter
Az Apache JMeter egy széles körben használt teljesítménytesztelő eszköz, amelyet JAVA-ban fejlesztettek ki, és az egyik legjobb áztatott tesztelési eszköz. Nyílt forráskódú és platformfüggetlen szoftverként átfogó teljesítménytesztelést tesz lehetővé. A JMeter emellett integrálható a Seleniummal, így alkalmas egységtesztelésre is.
3. OpenSTA
Az OpenSTA, az Open System Testing Architecture rövidítése, egy nyílt forráskódú eszköz, amelyet szkriptelt HTTP és HTTPS terheléses tesztelésre terveztek, teljesítménymérési képességekkel. A CYRANO által C++ nyelven fejlesztett program kifejezetten támogatja a Microsoft Windows operációs rendszereket.
4. Megjelenés
Az Appvance egy automatizálási eszköz, amely többek között funkcionális, teljesítmény- és biztonsági tesztelésre is kiterjed. A mesterséges intelligencia segítségével virtuális felhasználói műszerfalat és valós idejű elemzést biztosít az átfogó tesztelési betekintés érdekében, és ez az egyik leghasznosabb soak tesztelési eszköz a mai piacon.
5. LoadRunner
A LoadRunner egy hatékony teljesítménytesztelő eszköz, amely kiemelkedik a piacon. Nemcsak a teljesítménytesztelést, hanem az egység- és integrációs tesztelést is támogatja. A LoadRunner rugalmasságot kínál a JMeter és a Selenium szkriptjeinek beépítéséhez egy interfészkönyvtáron keresztül. Bár nem ingyenes, a próbaverzió korlátozott számú felhasználót tesz lehetővé.
Áztatási tesztelési ellenőrző lista, tippek és trükkök
Ha a soak tesztelés megkezdése előtt áll, győződjön meg róla, hogy minden szükséges eszközzel rendelkezik, mielőtt elkezdené a tesztelést. Ez azt jelenti, hogy világos elképzelése van arról, hogy mit tesztel, részletes teszteseteket, reális tesztkörnyezetet és a megfelelő tesztelési eszközöket kell használnia.
1. Készítsen részletes tesztelési tervet
Tervezze meg és ütemezze az áztatási tesztet úgy, hogy megfelelő időt biztosítson a hosszabb tesztelési időszakhoz. Határozza meg a konkrét célkitűzéseket és a sikerességi kritériumokat a teszteléshez, és készítsen egy olyan átfogó tesztkörnyezetet, amely nagyban hasonlít a gyártási környezethez.
2. Használja a megfelelő szerszámokat
Biztosítani kell, hogy a hardver és az infrastruktúra erőforrásai képesek legyenek kezelni a várható terhelést. Használja az automatizált tesztelési eszközöket a reális felhasználói forgatókönyvek szimulálására és a terhelés generálására, és töltse le az ingyenes áztatási tesztelési szoftvereket a folyamat egyszerűsítése érdekében.
3. Folyamatos adatgyűjtés
Figyelje a rendszer erőforrásait a tesztelés során, hogy azonosítsa a memóriaszivárgásokat, erőforrás-szivárgásokat vagy más olyan problémákat, amelyek hatással lehetnek a hosszú ideig tartó műveletekre. Mérje a kulcsfontosságú teljesítménymutatókat (KPI-k), például a válaszidőt, az átviteli sebességet és az erőforrás-kihasználtságot, valamint hajtson végre naplózási és hibakövetési mechanizmusokat a tesztelés során felmerülő hibák és kivételek rögzítésére és elemzésére.
4. A folyamatok racionalizálása
Együttműködik a fejlesztőkkel, rendszergazdákkal és más érdekelt felekkel az azonosított problémák kezelése és megoldása, valamint a mindenkori zökkenőmentes működés biztosítása érdekében. Ismételje meg rendszeresen a „soak” tesztet, hogy a javítások vagy frissítések végrehajtása után ellenőrizze a rendszer teljesítményét és stabilitását.
7 hiba és buktató, amit el kell kerülni, amikor
az áztatási tesztek végrehajtása
Rengeteg buktatót és hibát követhetnek el a tesztelők a soak teszt során, ami azt jelenti, hogy fontos tisztában lenni ezekkel a kihívásokkal, hogy elkerüljük őket. Az alábbiakban felsoroljuk a 7 leggyakoribb hibát, amelyet a tesztelők elkövetnek az áztatásos tesztelés során.
1. Elégtelen tervezés
Ha nem szánunk elég időt vagy nincs jól meghatározott ütemtervünk a tesztelésre, az elsietett teszteléshez vagy nem megfelelő lefedettséghez vezethet.
2. Pontatlan tesztkörnyezet
Ha olyan tesztkörnyezetet hoz létre, amely nem tükrözi pontosan a gyártási környezetet, az irreális teszteredményekhez és elszalasztott teljesítményproblémákhoz vezethet.
3. A hardver elhanyagolása
Ha nem biztosítjuk, hogy a hardver és az infrastruktúra erőforrásai képesek legyenek kezelni a várható terhelést, az váratlan teljesítményszűk keresztmetszetekhez és megbízhatatlan teszteredményekhez vezethet.
4. A megfelelő ellenőrzés hiánya
A kulcsfontosságú teljesítménymutatók monitorozásának és mérésének elmulasztása a tesztelés során a rendszer viselkedésének hiányához és a teljesítménycsökkenés azonosításának elmulasztott lehetőségeihez vezethet.
5. Szivárgások figyelmen kívül hagyása
Az erőforrás- vagy memóriaszivárgások aktív nyomon követésének elmulasztása a „soak” teszt során hosszú ideig tartó működési problémákat okozhat, és idővel ronthatja a rendszer teljesítményét.
6. Nem megfelelő hibakövetés
Ha elmulasztja a megbízható hibakövetési és naplózási mechanizmusok bevezetését, akkor kihívást jelenthet a tesztelés során felmerülő problémák azonosítása és diagnosztizálása.
7. Az áztatási tesztek eredményeinek elmulasztása
Az áztatási teszt egyszerű lefuttatása a megállapítások elemzése és az azok alapján történő cselekvés nélkül alááshatja a teszt célját. Alapvető fontosságú az eredmények felülvizsgálata, a teljesítménytendenciák azonosítása, valamint a problémák és a javításra vonatkozó ajánlások kezelése.
Következtetés
Az áztatásos tesztelés döntő szerepet játszik a szoftveralkalmazások megbízhatóságának, stabilitásának és teljesítményének biztosításában tartós használat mellett. Lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy értékeljék az alkalmazás viselkedését hosszabb időn keresztül, feltárják a rejtett hibákat vagy hibákat, és optimalizálják a teljesítményt és a stabilitást.
Akár manuálisan, akár automatizáltan, speciális soak tesztelési eszközök segítségével végezzük, a soak tesztelés a tesztelési folyamat alapvető része, amely értékes betekintést nyújt az alkalmazás állóképességébe és rugalmasságába.
